37. fejezet - meglepetés vendég, titokzatos idegen

Visszatérteeeem! :) ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam részt, de nem nagyon volt erőm meg kedvem se. Tudjátok tegnap fejeztem be az első blogomat és nagyon szar kedvem volt :// ezt Lia tudja :D xd Még megosztok veletek valamit: ebben a szent pillanatban kaptam meg, hogy cuki a mosolyom xdd :'D bocsi de ezt muszáj volt :) a komihatárt szokásos! ;)

G. Tekla: köszi, de nekem ez se tetszik xdd :) köszi a komid! <3
Pal Bianka: köszi a komid, nagyon aranyos vagy! :D bár sok ihletem már nincs, de még nem is gondoltam ennek a blognak a befejezésén *-* <3
Netti: köszi Netti :D mindjárt megtudod, hogy ki az a srácok oksi? :) és igazad van melyik számuk nem az? ;) <3
gumicukor:*: nekem is Harry meg Zayn a kedvencem :oo hallod mi nem találkoztunk már?! xdd amúgy azért hagyom mindig abba ilyen igzalmas részeknél, mert szeretlek titeket kínozni <3 :* köszi :D
Lia: nyugi ezt még egy ideig nem fogom abbahagyni :) de ha ezt is befejezem, úgyis lesz egy másik blogom és remélem ezt is figyelemmel fogod követni :D
Dinaa L: örülök neki, köszi :* :D

*Emily*
Beljebb mentünk a nappaliba és egy kb. velem egykorú fiú ült a tv előtt. Louis kérdő tekintettel nézett rám, én pedig csak megráztam a fejem, mert magam sem tudtam ki az.

-Öhmm... bocsi, de te ki vagy? - mentem hozzá közelebb. Felém kapta a tekintetét és felállt.
-Tony Clark! És nem gondoltam volna, hogy ilyen szép mostohatesóm lesz. - kacsintott rám. Egyből leesett ki is ő. Akkor anyuék már itt vannak az élettársával.
-Emily Parker! És hogy-hogy ma jöttetek? - kérdeztem idétlen fejet vágva, mire Tony felnevetett.
-Nem tudom. - rántott vállat, majd újra visszaült a kanapéra.
-Ja amúgy ő itt Louis, a barátom. - mutattam be.
-Hello! Te nem az az énekes vagy? - kérdezte Tony.
-De. - adott rövid választ Lou. Elmosolyodtam, majd leültem Tony mellé, Louis pedig mellém.
-Anyáék? - kérdeztem a mostohatesóm felé fordulva.
-Elmentek körülnézni. Apu még nem járt itt Londonban. - válaszolta a tv-t kapcsolgatva.
-Értem... - válaszoltam. Ekkor Louisnak megcsörrent a telefonja. Odébb ment telefonálni, majd ezzel a mondattal tért vissza:
-El kell mennem, egy interjúnk lesz. - mondta elszontyolodva. -Este nem megyünk el moziba? - csillantak fel a szemei.
-De, elmehetünk. - mosolyodtam el és kikísértem Louist. Visszamentem, leültem Tony mellé és kikapcsoltam a tv-t.
-Ezt most miért? - kérdezte szomorúságot tettetve.... hmm... jó fej.
-Beszélni akarok veled, ha már a mostohatesóm leszel. - mosolyogtam, mire felém fordult.
-Mennyit tudsz te mosolyogni. - röhögte el magát. -És mit akarsz tudni?
-Hát tudod... én... újra össze akartam hozni a szüleimet. És kíváncsi lennék az apukádra. Szóval ő szereti anyát? Jó fej? És törődik is vele? - zúdítottam rá a kérdések hadát, amire megpróbált sorba válaszolni.
-Ne féltsd az anyukádat. Apu szereti Elizat és igen, jó fej. Ja és igen, törődik anyukáddal. És anyud is aranyos, komolyan mintha a második anyukám lenne. - mosolygott. (Elizanak hívják anyut.)
-Köszönöm, hogy beavattál. De... bár én is elmondhatnám ezt Christineről... - hajtottam le a fejem.
-Miért ő nem rendes veled? Amúgy láttam kistestvéred lesz.
-Nem, nem kedves velem. Vagyis próbálkozik, de nekem nem kell pótanya, főleg nem egy 20 éves nő. Az meg a másik, hogy nem akarok egy húgot a nyakamra. - öntöttem ki a szívem. Nem tudom miért, de pár perc alatt nagyon megkedveltem Tonyt, persze csak testvérként. Megértette a helyzetem és még beszélgettünk. Kiderült az is, hogy van egy barátnője, 19 éves és focizik. Nem rossz....
-Megjöttünk Tony! - kiabált be Tony apja.
-Anyu! - futottam ki anyuhoz és egyből a nyakába ugrottam.
-Kislányom! - ölelt szorosan magához. Leültünk a nappaliba, és megismertem anyu barátját. Kedves és aranyos, Christ is mesélt magáról anyuéknak, és rájöttem nem is olyan rossz.
-És mi van Louissal? - kérdezte anyu, amire nem szívesen válaszoltam mindenki előtt.
-Hosszú lenne elmondani. - sóhajtottam. -A lényeg, hogy ma békültünk ki egy nagy veszekedés után. - mosolyogtam önelégülten.
-Mi történt? - kérdezte Tony. Furcsálltam, hogy érdekli, de egy sóhajtás keretében elmeséltem mindent a veszekedésünkről. Ekkor csengettek.

*Louis*
Mikor kiléptem Emilyék házának ajtaján a fiúk már ott voltak.
-Hát ti? - kérdeztem értetlenkedve, mikor beszálltam a kocsi anyósülésére.
-Mentünk a nődtől! - vigyorodott el Zayn, noha tudta engem nem kell megmenteni Emilytől. -Amúgy meg megyünk interjúra. - váltott át 'komoly' hangnemre. Már ha ez Zaynnél valaha is lehetséges volt...
-Meddig lesz?! - kérdeztem sóhajtva.
-Azt mondták, hogy a műsor 17:00-ig tart, de mi az elején leszünk. - válaszolt a mellettem ülő Liam.
-Értem! - törődtem bele sorsomba egy sóhajtás keretében. Gyorsan odaértünk a műsor stúdiójához. Sminkelés és öltözködés után elkezdődött a műsor.
-Hello mindenki! Köszöntsétek nagy tapssal a híres brit fiúbandát, a One Directiont! - mondta a mikrofonba a műsorvezető, mi pedig integetve és mosolyogva foglaltuk el helyünket a kanapén.
-Na és fiúk, mit gondoltok a nem rég megjelent albumotokról? - kérdezte mosolyogva. Összenéztünk a srácokkal, végül én válaszoltam.
-Hihetetlenül felemelő érzés, hogy az amit csinálunk az tetszik az embereknek. Boldogsággal tölt el szerintem mindannyiunkat, hogy eljutottunk eddig. Az album kasszasiker lett, ami megint csak fenomenális. - adtam rövidnek nem nevezhető választ.
-És szerintetek mi az ami közre játszott a sikerben? Gondolok itt a magánéletre is. - ennek a kérdésnek válaszadása Liamre terelődött.
-Mint ahogy azt már sokszor említettük a rajongóinknak köszönhetjük, hogy eljutottunk eddig. Nélkülük sehol sem lennénk, legalábbis egy bandaként. De azt hiszem az utóbbi időben a szerelem is közre játszott a sikerekben. - nézett itt rám és Zaynre jelentőségteljesen.
-Óóó igen... a szerelem. Louis hallottuk, hogy nem rég szakítottál a barátnőddel. Akkor újra a szinglik körében üdvözölhetünk? - kérdezte mosolyogva.
-Hát igazából pont ma békültem ki Emilyvel és egy jó ideig nem is tervezek szingli lenni! - jelentettem ki vidáman, mire a közönségből öröm ujjongást lehetett hallani.
-Ezt örömmel hallom, de szerintem a rajongók is. - célzott az ujjongó Directionerekre. Elmosolyodtam, majd kérdezett még pár kérdést.
-Na akkor fiúk! Köszönöm, hogy itt voltatok, de a műsoridőnk lejárt. - nézett felénk, majd a közönségre. -A szünet után jövök vissza egy meglepetés vendéggel. - mondta és a kamerák lekapcsoltak. Kimentünk a teremből és az öltözőbe mentünk. Visszaöltöztünk a saját ruhánkba és kimentünk vissza, a színfalak mögé. A meglepetés vendéget pillantottuk meg, aki egy számomra nem szívesen látott személy volt... 

Na remélem tetszett! :D bocsi, hogy ez még a szokásosnál is rövidebb, de nem volt nagyon ihletem :// ne kérdezzétek meg mindig, hogy miért pont itt hagyom abba xd azért, hogy izgalmasabb legyen! ;) szeretlek titeket, puszi :*