1. fejezet - együtt töltött nap

Hihetetlenül boldog vagyok :D Az oka pedig az, hogy ez a második blogom, és a előző nem ment ilyen jól... már a prológusnál 3 komment és persze 2 rendszeres olvasó. Már most imádlak titeket <3<3
Érdekelne valakit a másik blogom? ;)

V.: köszönöm a komid, itt az első rész. Remélem ez is tetszeni fog :D
Noémi Závodszki: örülök, hogy tetszik :)
Fanny: nagyon szépen köszönöm, aranyos vagy :) Itt az első rész, de ez egy kicsit unalmas lett, még a fiúk nincsenek benne. :)

*Emily*

-Hazajöttem! - csaptam be magam után a házajtót.

-Azt halljuk! - förmedt rám anyu. -Minek kell csapkodni az ajtót?

-Bocs.. - motyogtam, és felmentem a szobámba. Ledobtam a deszkám és a pulcsim, majd az éjjeliszekrényből előkaptam a fülhallgatómat, és elkezdtem zenét hallgatni. Végighallgattam a kedvenc lejátszási listám, és kopogásra lettem figyelmes.

-Gyere! - adtam utasítást, és anyukám lépett be az ajtón.

-Ne haragudj kicsim, de muszáj elköltöznünk. - ült le az ágyam szélére.

-Mondtam, hogy nem haragszom, de fáj itt hagyni Londont. - hajtottam le a fejem. Soha nem voltam egy bajos csaj, mindig megértettem, ha kötelességeim vannak.

-Tudom, igazából én sem akarok elmenni.. de tudod, hogy apádat áthelyezték. 

-Igen, tudom.. - sóhajtottam.

-Bepakoltál? - mosolygott. Bólintottam, és ezzel ki is ment. Az egész napot Brice-al töltöttem, ezért elég késő volt. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, és bebújtam az ágyamba. Küldtem még egy SMS-t Bricenak.      

"Holnap gyere a London Eye-hoz 9-re...

                               Em xx"

Hamar jött egy "Okés" válasz, ezért aludni mentem. 

*Brice*

Reggel korán felkeltem, hogy minél több időt Emilyvel tölthessek. Megreggeliztem, felöltöztem
-Anyu, ma találkozok Emmel, mert holnap költöznek. - kiáltottam be a konyhába.
-Oké, jó szórakozást!
-Köszi! - mondtam, és már mentem is. Elsétáltam a buszmegállóba, és felszálltam az első buszra. Hamar odaértem a megbeszélt helyre.
-Szia! - öleltem meg az óriáskerék előtt álló barátnőmet.
-Szia Brice! - ölelt vissza. -Hova lesz a séta?
-Ez az utolsó nap, szóvaaal....
-Big Ben! - mondtuk egyszerre. Kiskorunk óta ismerjük egymást, és már akkor megbeszéltük, hogy ha el kell válnunk, akkor az utolsó napunk a Big Ben-nél lesz. Hogy miért, azt nem tudjuk... Az egész napot együtt töltöttük. Voltunk a Hyde parkba, az St. James parkba, a Big Ben-nél és a London Eye-ra is felültünk.
-Akkor haza? - sóhajtottam, mikor már besötétedett.
-Nem megyünk még el valahova vacsorázni? - kérdezte.
-De menjünk! - fogtam meg a kezét. Egy közeli elegáns étterembe mentünk. Megvacsoráztunk, elhülyéskedtünk. Nosztalgiáztunk is, ami egy kicsit hangosra sikeredett, ezért ránk is szóltak, amin jót röhögtünk. Kb. 10 körül hazakísértem Emilyt, és búcsút vettünk a másiktól.
-Nagyon fogsz hiányozni te lány! - öleltem szorosan magamhoz.
-Te is, de... megfojtasz. - nevetett fel.
-Bocsi... - nevettem én is.
-Akkor majd skype, face, twitter meg stb. - közölte, hogy min fogjuk tartani a kapcsolatot.
-Megbeszéltük. - fogtam vele kezet nevetve.
-Akkor szia Brice! - nyomott puszit az arcomra, és utoljára megölelt.
-Szia! - viszonoztam tettét, és elindultam haza.

*Emily*
Mikor hazaértem egyből a fürdőbe vettem az irányt. Anyuék már aludtak, így kimaradhattam a kioktatásból, hogy egy 18 éves lány mit mászkál vak sötétben. Gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, és egyből az ágyba huppantam. Hamar elnyomott az álom.
******
-Kicsim kelj fel! - rángatta a vállam anyu.
-Ébren vagyok, ne ráncigálj! - förmedtem rá kómásan.
-Jól van na... gyere enni! - mondta, és kiment. Felvettem valami lengébb ruhát, mert jó idő volt, Doncasterben pedig meleg az idő.

-Reggelt! - köszöntem a szüleimnek.
-Jó reggelt, mindjárt indulunk! - közölte apu. -És lesz egy meglepetésünk. - mosolygott.
-Oké. - vontam vállat, és leültem enni. Olyan 7 fele indultunk a reptérre...