3. fejezet - tökéletes vacsora

Itt az új rész. :D Iratkozzatok, komizzatok *-* 
Hope you like it! 
                                     Dream girl xx

*Emily*
-Igen is! - szalutáltam és indultam pakolni, hogy holnap körbe tudjak nézni. Rengetek időt töltöttem csak a ruhák kipakolásával. Igaz, nem vagyok az a pláza cica, aki egy nap háromszor átöltözik, de a ruháim száma nem mondhatni kevésnek.
-Kicsim végeztél? Elmennénk vacsorázni valahova. - kiáltott fel anyu.
-Nyugodtan menjetek kettesben, nekem még sokat kell pakolnom! - válaszoltam, mire anyu feljött.
-Majd holnap délelőtt folytatod, kérlek gyere! - könyörgött.
-Rendben... - sóhajtottam, és betettem az utolsó pulcsimat a szekrénybe.
-Köszönöm. - ment volna ki anyu, de visszafordult. -Kérlek valami elegánsat! - nézett rám.
-Mit tesz az, hogy elegáns? - kérdeztem szem forgatva.
-Szoknya, magassarkú.... - próbálta lassan adagolni.
-Na, azt nem! - mutattam felé. -Te felöltözhetsz ribinek, de én biztos nem. - nevettem fel.
-Csak most az egyszer. - tette össze két kezét.
-Meglátom... - törtem meg kicsit.
-Köszi kicsim! - berohant és adott egy puszit, majd távozott. Gyorsan lezuhanyoztam, és megmostam a hajam. Most a szekrényemnél állok egy szál törölközőben. Aztán kb. fél óra válogatás után megtaláltam az igazit:

 Hát igen.. anyu rávett a magassarkúra 

:'33

-Készen vagytok? - kiáltott apu - gondolom - a nappaliból.
-Igen! - szólt anyu.
-Mehetünk! - mosolyogtam és becsaptam a szekrény ajtót. Vetettem még egy pillantást magamra a tükörben, és mentem is.
*******
Az étterem valami csodálatosan elegáns volt. Nagyon jól elbeszélgettem a szüleimmel, és remekül éreztem magam. Soha nem álltam még ilyen közel a szüleimhez. Tényleg nagyon megértőek, sőt még azt is megengedték, hogy levelezőn fejezzem be a sulit.
-Ááááá, ez szupi! Köszönöm! - ugrottam a nyakukba a hír hallatán. Levelezőn az egyetem csodálatos dolog lehet.
-Nincs mit kincsem! - mosolygott apu. -Fizetnénk! - intett az egyik pincérnek.
-18 font lesz! - mutatta a számlát. Apu fizetett, mi pedig távozni készültünk. De akkor az egyik asztalnál egy ismerős arcot pillantottam meg.
-Ty! - kiáltottam oda, mire anyu egy kicsit mérgesen nézett rám, hogy egy étterem közepén ordibálok.
-Emily, szia! - jött oda, és megölelt. Furcsálltam, de persze visszaöleltem.
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar találkozunk. - nevetett fel a tarkóját vakargatva, mire a lány aki vele volt idejött.
-Én sem. - mosolyodtam el. -Emily Parker! - nyújtottam a kezem a lánynak.
-Lucy Smith! - fogadta el mosolyogva. -Tyler unokatesója. - tette hozzá.
-Ááá, akkor Tyler Smith? - mosolyogtam rá, hiszen a vezetéknevét nem tudtam. A fiú csak bólogatott.
-Értem, akkor én azt hiszem megyek is! Sziasztok! - öleltem meg mindkettőjüket, és anyuékkal mentem is. Otthon még megnéztem az 'Igazából szerelem' című filmet, és hamar elaludtam.

*Reggel*
Hamar felkeltem, és gyors pakolásba kezdtem. A kimaradt ruhákat berendezgettem a szekrénybe, utána pedig a bútorokat kedvemre húzogattam a szobán belül.
-Hűű, itt nagy munka folyik! - jött be apu, mikor az egyik szekrénnyel bajlódtam.
-Nem segítenél inkább? - nevettem fel, mire bejött és segített elhúzni. 10 perc múlva már minden úgy volt, ahogy szerettem volna. Oda szökdécseltem apuhoz, és nyomtam egy nagy puszit az arcára.
-Mi ez a nagy jó kedv? - nevetett.
-Nem tudom. - rántottam vállat, mire elmosolyodott és kiment. Kivettem a bőröndömből még azokat a dolgokat amik benne voltak, és akkor jöhetett az utolsó lépés. Táskám legkisebb fiókjából kihúztam egy mappát. A mappa rengeteg posztert tartalmazott, amiket rég fel akartam rakni az otthoni falamra.
-És végül ezt ide! - tettem fel az utolsó képet a falra, mikor megcsörrent a telefonom.

*Tyler*
Furcsa volt este abban az étteremben találkozni Emilyvel... mindegy. Miután mi is megvacsoráztunk Lucyval, egyből haza vettük az irányt.
-Szép barátnőd van. - jegyezte meg.
-Mi? Nem is a barátnőm... - pirultam el egy kicsit.
-De tetszik nem? - mosolygott rám Lucy.
-Őőőő.... nem ismerem annyira. - sütöttem le a szemem.
-Jó, inkább hagylak. - nevetett fel, mikor látta, hogy zavarba hozott.
-Köszi. - mosolyodtam el, és hazaértünk. Hamar elnyomott az álom. Reggel olyan 10 körül keltem, és úgy döntöttem felhívom Emilyt, hátha van kedve találkozni.
-Szia Emily! Nincs kedved ma találkozni? - kérdeztem.
-Hello Tyler! De persze! Hol, mikor? - érdeklődött kedvesen.
-Hol laksz? - tettem fel a leglogikusabb kérdést, mire felnevetett és diktálni kezdte a címét. -Az tök jó, két sarokra van innen. Tudod, hol van a közeli park?
-Azt hiszem láttam az étteremből haza fele jövet... oda találok. - nevetett.
-Oké, akkor egy óra múlva ott.
-Oks, szia! - köszönt és kinyomta. Megreggeliztem, és készülődni kezdtem.

*Emily*
Húsz perccel 11 előtt gyorsan felöltöztem, és kezembe vettem a bukósisakomat meg a gördeszkámat, és indultam volna a parkba.
-Anyuuu! Találkozom Tylerrel a közeli parkban. Majd valamikor jövök! - kiabáltam be a konyhába.
-Várj egy kicsit! - szólt, mielőtt kiléphettem volna. Kijött a konyhából kezében egy tál meggyes pitével. -Ezt kérlek vidd át a szomszédba! - nyomta a kezembe a forró tálat, amit majdnem kiejtettem a kezemből.
-Áúú, ez forró! - üvöltöttem, mire anyu elvette tőlem, nehogy kiejtsem a kezemből.
-Ezért vidd ezt is! - nyomta vissza a kezembe, immár egy konyharuhával.
-Oké, na majd jövök sziasztok! - az utolsó szót kicsit hangosabban mondtam, hogy apu is hallja a szobából.
-Szia! - köszöntek egyszerre, én pedig a szomszéd felé vettem az irányt...

Meggyes pite *-*