Dream girl xx
Naomi: köszi a komid :D és nem tudom, hogy neked mit jelent az hogy hamar, de itt a kövi, remélem tetszeni fog :D.
*Emily*
Nagyon jól éreztem magam Tylerrel, de az estém szörnyű volt. Amikor beléptem a ház ajtón egyből egy hatalmas ajtó csapódást hallottam.
-Itt meg mi történt? - kérdeztem meglepődötten. Anyu sírva jött le a lépcsőn, apu szemében pedig haragot, csalódást és dühöt véltem felfedezni. Kérdésemre a válasz annyi volt, hogy apu kirohant a házból, és becsapta maga mögött az ajtót.
-Anyu! Anyu! - szólongattam. Ekkor SMS-em jött, ezért egy pillanatra hanyagoltam anyut.
"Szívesen megismételném a mai napot, megkedveltelek :)"
Louistól jött az üzenet, ezért gyorsan visszapötyögtem neki, hogy én is, és visszafordultam anyuhoz.
-Na szóval? - kérdeztem rá megint, mert kicsit lenyugodott.
-Én és apád... - kezdett bele, de megint sírva fakadt, én pedig nyugtattam. -elválunk. - fejezte be a mondatát, én lesokkoltam. Nem tudtam mit mondani... a szüleim, akik példa szülők voltak most elválnak. A szívemben egy szúró érzést éreztem, és sírni kezdtem. Könnyeim záporozva hullottak. Valamilyen oknál vezérelve felkeltem anyu mellől, és átfutottam a szomszédba.. igen, Louishoz. Csengetni kezdtem, és egy göndör hajú fiú nyitott ajtót. Nem láthatta, hogy sírok, mert lehajtottam a fejem, ezért csak bekiabáltott Louisnak, hogy őt keresik.
-Szia Emily! Ennyire hiá... - kezdett bele, de meglátta a kisírt szemeim. -Úristen, mi történt? - kapott a fejéhez. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem. Nem kérdezett tovább, csak behívott. Leültünk a kanapéra, és mind a hatan csak ültünk egymással szemben.
-Akkor elmondod mi történt? - kérdezte Louis, mikor kicsit lenyugodtam.
-A szüleim... el-elválnak. - szipogtam.
-Mi? De hisz azt mondtad, hogy jól meg vannak. - képedett el Louis... valóban ezt mondtam, mert így gondoltam.
*Louis*
Kicsit sikerült lenyugtatnunk Emilyt, és úgy döntöttünk eltereljük a figyelmét erről a témáról. Felajánlottuk, hogy twisterezünk. Egy kicsit húzta a száját a lány, de végül beleegyezett.
-Mi lenne, ha ma itt maradnál? - kérdeztem, mikor Emily ment volna.
-Nem szeretnék zavarni... - hajtotta le a fejét. -És meg kellene beszélnem a dolgokat anyuval. Szóval sziasztok! - mondta, és kilépett az ajtón, de én utána mentem.
-Várj! Tudom, hogy nem most kéne... de, akkor megismételjük a mai napot? - húztam mosolyra a számat.
-Majd hívj! - intett egy erőltetett mosollyal. Tök jó.. ezzel nem kaptam választ. Na mindegy. Visszamentem a fiúkhoz, és még egy kicsit beszélgettünk, majd mi is elmentünk aludni.
*Emily*
Hazamentem, és csak remélni tudtam, hogy mire belépek minden megoldódik. Ám ez nem így lett... mikor beléptem a házba apu már otthon volt, és a cuccait pakolta.
-Akkor már biztos? - kérdeztem elhalló hangon. A szüleim csak szorgosan bólogattak, majd leültettek a kanapéra.
-Kicsim... apáddal már régóta problémáink vannak, de nem mutattunk. Most viszont már nem bírjuk, így úgy döntöttünk elválunk. - mondta anyu.
-Igen.. ezt már tudom. - válaszoltam majdnem sírva. Mi történt a házasságukkal, amit nem vettem észre?!
-Azt a döntést viszont rád bízzuk, hogy kivel akarsz továbbra is lakni. Apád is itt marad Doncasterbe, de innen elköltözik. - folytatta.
-Klassz! Akkor most nekem döntenem kell köztetek. Köszi. - mondtam flegmán. -De én akkor is itt maradok. - jelentettem ki és felemetnem a szobámba.
Hát igen... mától én is csonka családban nevelkedek.. remek! - ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
*reggel*
Valamiért fájt a fejem mikor reggel felkeltem.
-Kicsim! Gyere reggelizni, megyünk vásárolni. - kiabált fel anyu.
-De mégis mit kell venni? - battyogtam le a lépcsőn.
-Nincs itthon kaja. - jelentette ki mosolyogva.
-Látom megnyugodtál. - mosolyodtam el én is.
-Egy kicsit. Tessék itt van apád címe. Bármikor elmehetsz! - nyomott a kezembe egy cetlit.
-Köszi. - pusziltam meg az arcát, majd elvettem egy kakaóscsigát a tálamról. Felfutottam az emeletre és bementem a táncterembe. Nem volt kedvem táncolni, csak bömböltettem a zenét. Hamar megreggeliztem és mentem is öltözni. Ezt találtam:
-Mehetünk anyuuu! - kiáltottam le.
-Oké akkor irány a kocsi! - mondta és kitessékelt. Kb. 10 perc alatt kiértünk egy bevásárló központhoz. Gyorsan vettünk egy-két dolgot, és mentünk is haza.
-Segítesz kipakolni? - kérdezte anyu.
-Persze! - bólintottam aztán gyorsan bedobáltam a dolgokat a helyére. Ekkor megcsörrent a telefonom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése